Ha egy, rövid mondatban akarjuk
jellemezni a meccset, annyi akár elég is volna: a játékra alaposan
rányomta a bélyegét, hogy a Fradinak nem volt „kötelező” nyernie, a
döntetlen is elég volt az üdvösséghez.
A meglehetősen eseménytelen első félidő után a Slovan megnyomta a
második félidő elejét – ebben a periódusban a pozsonyiak térfelén a
füvet, akár ki is lehetett volna adni kempingezni: de, senki se
gondoljon arra, hogy a fehérek a kapujához szögezték volna a
Ferencvárost.
Az iparkodás a felezővonal és a
tizenhatos közötti területre korlátozott – és, ugye mindannyian
ismerjük Kovács Feri bácsi kőbe vésendő mondását, mi szerint az tud
futballozni, aki a tizenhatoson belül tud.
A Slovan jószerével helyzetig sem jutott, támadóinak nem volt ötlete,
miként lehetne mattolni a zártan játszó Fradi védelmét. Kár, hogy a
fehérekben a mindenáron való győzni akarást sem láttuk, pedig a Slovan
a kupáért játszhatott volna, a győzelemmel.
Az tehát már eldőlt, hogy a Budapest
Honvéd és a Ferencváros játssza a döntőt, a Slovan a harmadik, a Puskás
Akadémia-FC Fehérvár pedig az ötödik helyért meccsel. Hogy ki játszik a
Madriddal és ki a Panathinaikosszal, az a torna utolsó
csoportmérkőzésén derül ki.
Ferencváros – Slovan Bratislava 0-0
Felcsút, 500 néző. Vezette: Vad II István (Erős, Vámos).
Ferencváros: Gábor – Barry, Nyárasdi, Kator, Minogue (Simon, 49.) –
Csordás, Praszna (Tóbiás, 55.), Szentgyörgyi (Erdélyi D., 73.), Radford
– Horváth L. (Birtalan, 58.), Gál Sz. (Borsi, 41.). Edző: Tuboly
Frigyes.
Slovan Bratislava: Kajan – Drobnak, Pauschek, L. Fekete, Vrablec –
Strba, Turcak, Oravec, Kantner – Oravec, Kovac. Edző: Majoros József.
(Dénes András)
